Remekül szerepel a Matajsz Márk vezette AVUS együttese az OB I/B-s bajnokság alapszakaszának B-csoportjában. Az aligátorok kilenc bajnokijuk közül ötöt megnyertek, négyszer kikaptak, egy meccsel kevesebbet játszva 15 ponttal az ötödik helyen tanyáznak. Azaz egyetlen helyre a még felsőházi rájátszást jelentő negyedik pozíciótól. Az alapszakasz végén a két csoport első négy-négy helyezettje a felsőházban, a többiek az alsóházban folytatják a szereplést.

- A bajnokságtól azt kaptam, amit vártam: kiegyensúlyozott és nagyon erős a mezőny, de ez nem csak a mi csoportunkra, hanem a másikra is igaz – jelezte Matajsz Márk. – Sok színvonalas, jó meccset látni hétről-hétre. Ami a szereplésünket illeti, szerintem a rajt előtt senki sem gondolta, hogy mind a kilenc meccsünket idegenben játszva, újoncként is 15 pontot szerzünk. Úgyhogy abszolút elégedett vagyok a fiúkkal. Persze akadtak olyan meccsek, amelyekből többet is kihozhattunk volna, szóval azért van egy kis hiányérzetem. Gondolok például a nyitányon a Dunakanyar elleni vereségünkre, végig vezettünk, mégis kikaptunk. Az ASI és a Honvéd ellen is volt esélyünk, mindkét alkalommal változatos mérkőzést vívtunk. Viszont Pécsett semmi sem sikerült, az volt a leggyengébb találkozónk. A csúcs pedig az OSC elleni siker volt, nem csak az eredménnyel, magával a játékkal is elégedett voltam. Ott tényleg minden klappolt. De jól sikerült a nagykanizsai összecsapás is, vesztes állásból jöttünk fel és fordítottunk.

- Mennyire volt nehéz megszokni a sok utazgatást az edzésekre és a meccsekre?

-Nyilván ez nehézséget jelentett, de mivel nem tudtunk mit tenni, így alkalmazkodtunk a helyzethez. Akadt amikor egy héten 1000-1500 kilométert is buszoztunk. Szerencsére a srácok profin álltak mindehhez. A klub pedig minden feltételt megteremtett ahhoz, partner volt abban, hogy a rendszeres utazás ne zavarja a munkánkat, ha kellett már a meccs előtt egy nappal elutaztunk, hogy kipihenten szállhassunk vízbe. De volt alkalmunk edzőtáborozni is, szóval nem csak mi, hanem a klub is remekül vizsgázott az elmúlt hónapokban.

- Kik voltak a csapat húzóemberei?

-Senkit sem szeretnék kiemelni, olyan játékos nem akadt, aki valamennyi meccsen nagyon stabilan és kiegyensúlyozottan vízilabdázott volna. Márpedig ahhoz, hogy még jobbak legyünk, meccsről-meccsre négy-öt játékosnak folyamatosan jól kellene teljesítenie. Viszont a csapatot egyben ki tudom emelni, mindent megtettek egymásért és a klubért. Külön kell szólnom a fiatalokról, akik nem illetődtek meg, nem lógtak ki a csapatból, betették a maguk részét a közösbe.

- Cél a felsőház?

- Ezt még korai kijelenteni, és amúgyis mindig a következő meccsre fókuszálok. Úgyhogy erre a kérdésre térjünk vissza az utolsó fordulók előtt, akkor már tisztábban látunk. Mert hiába játsszuk az alapszakasz valamennyi hátralévő meccsét hazai pályán, ettől még nem lesz könnyebb dolgunk, mint eddig volt. Jó lesz persze újra Szombathelyen játszani, de ilyenkor nagyobb a nyomás a csapaton, fokozottabb az elvárás, erre is figyelni kell. S még bejöhetnek sérülések, betegségek, eltiltások és borulhat minden. Szóval ne szaladjunk annyira előre. Persze bizakodó vagyok, de most csak az idén hátralévő három meccsre koncentrálunk – mindhárom találkozó nyerhető. A győzelmeket azonban nem adják ingyen, jó csapatokkal mérkőzünk, meg kell harcolnuk a sikerért. Aztán majd február 25-én folytatódik a bajnokság, addig szusszanhatunk egyet, nyalogathatjuk sebeinket, kielemezhetjük miben kell javulnunk és mi az, ami már jól működik.

A mieink legközelebb pénteken 19.30-kor a Dunakanyar Waterpolo csapatát fogadják a Fedett Uszodában.