A magyar vízilabda-válogatott egészen a döntőig kiválóan szerepelt. Két győzelemmel – Ausztrália (13-3), Franciaország (13-7) – és egy döntetlennel – Olaszország (9-9) – megnyerte csoportját, Majd a negyeddöntőben az oroszokat 14-5-re, az elődöntőben a görögöket 7-5-re verte. Végül az utolsó akadályt bukta el: a fináléban 8-6-ra kikapott a horvátoktól, így ezüstérmet szerzett a budapesti vizes világbajnokságon. Dr. Vincze Balázs, az Aligátor Vízilabda Utánpótlás Sportegyesület (AVUS) játékosként kétszeres Európa-bajnok szakmai igazgatója szerint az ezüst is szépen csillog.

Vincze a FINÁ-tól (Nemzetközi Úszószövetség) kapott kártyájával a franciák elleni meccs kivételével a magyar együttes valamennyi találkozóját a helyszínen drukkolta végig. De más együttesek találkozóit is élőben tekintette meg, emellett úszószámokra is ellátogatott. 

– Büszkék lehetünk Märcz Tamásra és játékosaira, egy világversenyen az ezüstérem szép eredmény – mondta dr. Vincze Balázs. – Persze ahogy haladtunk előre a vébén, és egyre közelebb kerültünk a döntőhöz, sokan úgy gondolták, az első hely is bent van a csapatban. S amikor a világbajnoki cím legnagyobb esélyesét, a szerbeket az elődöntőben legyőzték a horvátok, még nagyobb esély nyílt az aranyéremre. Ami a finálét illeti, egyértelmű: az első, balul sikerült negyednek  komoly jelentősége volt a folytatást illetően. Az első nyolc percben védekezésben elkövettünk egy-két komoly szarvashibát, könnyű gólokat kaptunk, és támadásokban is betliztünk. Ilyen hibák nem csak a jó erőkből álló horvátok, egy gyengébb ellenféllel szemben is végzetesnek bizonyul. A folytatásban visszajöttünk a meccsbe, de aztán a horvátok szerencsés gólokat szereztek. két lövésük is a blokkról vágódott be. Azt is látni lehetett, néhányan nem tudták elviselni a nagy nyomást, az óriási tétet. Mégegyszer hangsúlyozom, az ezüstérem szép eredmény, a világbajnokság előtt magam is aláírtam volna a második helyet. Nagy Viktor és Vámos Márton kimagaslót nyújtottak, mindketten bekerültek a torna válogatottjába. A döntőben is szükség lett volna két-három kiemelkedő teljesítményre, s akkor most arról beszélgetnénk, miért mi vagyunk a legjobbak.