Nincs mit szépíteni: brutális támadás érte a szombaton Szegeden lejátszott Domino AVUS-Alfa SC Kispest-Budafóka (12-7) mérkőzésen a vasiak fiatal játékosát, Jenei Dánielt. Az aligátorok 5-2-re vezettek a feljutásra esélyes riválisuk ellen, amikor a fővárosiak centere ott okozott kis híján súlyos sérülést Jeneinek, ahol egy férfinak a legjobban tud fájni. A bíró ugyan brutalitásért négy perce kivágta a vízből a magáról megfeledkezett alfást, de Jenei nem tudta folytatni a játékot. Mentővel szállították a szegedi kórházba.

Jó hír, hogy a 18 éves játékos vasárnap reggel elhagyhatta a kórházat.

- Már a meccs elején látszott, melyik csapat a jobb – szögezte le Jenei Dániel. - Egyetlen esélyük lett volna, ha sikerül egy négyperces kiállítást kiprovokálni, úgy, mint legutóbb a margitszigeti egymás elleni meccsünkön. Tisztán látszott a partról több vízilabdázójuk agresszív, brutális játéka. Én több, víz feletti ütést is láttam: például a 4-es számú játékostól, aki szinte rászállt  Hajmási Andrásra, de Kutasi Rómeót sem kímelte. A 12-es játékosuk pedig Karácsonyi Vazult és Luca Stojanovicot gyepálta, ráadásul még színészkedett is mind támadásban, mind pedig védekezésben. Mi fegyelmezettek voltunk, nem törlesztettük,  nehogy elérjék céljukat. A bírók érthetetlen módon nem léptek közbe. A harmadik negyedben én bekkeltem, mivel Karácsonyinak két hibája volt és pihennie is kellett. Arra emlékszem, hogy akkor szoros védekezést játszottunk. A center elé álltam, hogy ne kaphasson labdát. Kereste a kontaktot, de nem hagytam magam. Sajnos az ő 110 kilója az én 66 kilómmal szemben, így törvényszerű volt, hogy nem sokáig tudok majd hárítani. Aztán sikerült úgy megfognia, hogy nem tudtam szabadulni, magához rántott. Mindkét kezemet kitettem a vízből, hogy a bíró lássa: nem vagyok szabálytalan, de ekkor a fejem már a víz alatt volt. Nem tudtam magam védeni, mivel próbáltam szabályosan védekezni, nem is gondoltam hogy mit kapok ezért. Az ellenfél célirányos volt, elkapott ott, ahol a legjobban fáj. Ekkor valahogy a lábaim is kitettem a vízből, hogy mindenki egyértelműen láthassa: nem én vagyok az agresszor. Megpróbált megfosztani tőle, iszonyatosan fájt, nem tudom meddig tartott, hallottam a bírói sípot, de akkor sem menekültem. Ezután a fájdalomtól üvöltöttem, ám utána is másodpercekig tépett. Aztán mar csak arra emlékszem, hogy Stojadinov Nikola a jobbomon, Ekler Bendegúz pedig a balomon és segítenek kivánszorogni a medencéből. Kifeküdtem a partra, az edző, Gortva Zoltán orvosért kiáltott. Hallottam hogy a lelátón a mieink felmordulnak - a meccsből többet nem láttam, arrébb vittek egy padra és hívták a mentőt. Miután megérkeztek, vénásan kaptam fájdalomcsillapítót, majd hordágyon elvittek. Még hallottam a távolból hogy győztünk és a csapat a vízbe ugrik. A szívem majdnem megszakadt - nem ugorhattam a többiekkel, a könnyeimmel küszködtem édesapám és a barátnőm végig velem volt. A kórházban elvittek ultrahangra, majd az urológiára, szerencsére semmi nem szakadt csak zúzódott. Éjszakára bent fogtak, majd reggel hazaengedtek.

A meccs után egyébként az AVUS játékosai, edzői rögvest meglátogatták kórházban fekvő társukat, a kezébe adták a bajnoki aranyért járó serleget is, sőt még egy - a kórház miatt csak halk - "Jenei Dani a legnagyobb király" énekkel is köszöntötték a vízilabdázót. 

Ezen a meccsen tehát nem csak játékban, hanem sportszerűségben, emberiségben is felülmúlta fővárosi ellenfelét a Domino AVUS.

Ja, és ugye készülődhet az OB I/B-re!