Sokáig emlékezetes mérkőzésen nyert az OB I/B 5. fordulójában a listavezető Neptun VSC otthonában az AVUS. Matajsz Márk csapata az utolsó negyed előtt még 6-4-es hátrányban volt, ám egy óriási söpréssel 9-6-re megfordította az állást. Pedig szerdán még Kaposvárott játszottak bajnokit az aligátorok, ám szombaton éppen fizikai felkészültségüknek (is) köszönhetően húzták be a mérkőzést.

A sikerben nagy szerepet játszott a két gólig jutó Takács Kristóf.

- Nagyon jól bírtam erővel a meccset, csak az első negyedben pihentem három percet majd az utolsó percben kipontozódtam – mondta Takács Kristóf. – Ettől független tényleg strapás hetünk volt, de nagyon jót tett a csütörtöki pihenőnap. Ami a meccset illeti, az elején találtak egy gólra házigazdák, de a félidőre már 2-2-es döntetlennel vonultunk. Aztán újabb két gólt szereztek - vagy inkább ismét találtak - 4-2-nél egy pillanatra át is futott az agyamon: nem lesz egyszerű dolgunk, ha győzni akarunk. De mindig megpróbálok érzelemmentesen, hideg fejjel vízilabdázni, úgyhogy csak a feladatra koncentráltam. S mivel a többiek is mentek, csinálták tovább, megfordítottuk és megnyertük a meccset.

- 5-0-ra megnyerni egy negyedet - ráadásul idegenben -  nagy teljesítmény. Mi történt a zárónegyedben?

- Kijött a fizikai fölényünk, a legnagyobb tempót éppen az utolsó nyolc percben diktáltuk. Bedaráltuk ellenfelünket.

- Mi volt a siker titka?

- Egyrészt kapusunk, Horváth Alex nagyon jól, 75 százalékosan védett. Emellett remekül védekeztünk, jómagam is sok időt töltöttem bekkeléssel. Pedig nem volt egyszerű dolgunk, a centert nehezen fogtuk. Mondjuk a hazai pályának is betudható, hogy például hiába rúgott olykor mellbe, a bíró nem jelzett. Emellett az emberhátrányos szituációkat is remekül levédekeztük, kilencből nyolcat kapott gól nélkül hoztuk le. Ami a saját teljesítményemet illeti, sok labdát szereztem, de sosem vagyok teljesen elégedett magammal. Örülök, hogy csapatszinten jók voltunk, ezúttal nem egy emberen múlt a győzemünk, hanem valamennyien betettük magunk részét a közösbe. A meccs után hazajöttem szüleimhez Nagykanizsára, de ahogy hallottam, nem volt dínomdánom a buszon hazafelé, elég szolídan ünnepeltek a srácok. Szerintem még nem fogták fel igazán a fiúk, mekkora bravúrt értünk el.

- Mennyire nehéz folyamatosan idegenben szerepelni?

- Nyilván nem jó a megszokotthoz képest három-négy órával korábba felkelni, aztán buszon utazni. Nekem pláne nem kényelmes, hiszen majd” két méterre nőttem. De mindezt megpróbáljuk félretenni, tudjuk, hogy ez átmeneti állapot, nagyon várjuk már, hogy saját uszodánkban játszhassunk. Celldömölkön csak heti négyet tudunk edzeni, de úgy fest, ez sem jelent gondot, így is kirobbanó erőben vagyunk.

- Ez a diadal azt üzente, hogy mindenki legyőzhető?

- Ismertem már a másodosztályt, így korábban is tisztában voltam azzal, jelenlegi csapatunkkal még idegenben is bárkit megverhetünk. Úgyhogy a kérdésre a válaszom: igen. Jómagam ellenféltől függetlenül amúgyis mindig nyerni akarok. A pécsi vereségünk sajnos becsúszott, de ott a hazaiak OB I-es játékosai döntötték el a meccset.

- A következő fordulóban Nagykanizsára utazik a csapat…

- Ott nőttem fel, 18 éves koromig Kanizsán éltem - hiába játszottam közben Kaposváron és Pécsett. Biztos furcsa érzés lesz Nagykanizsán játszani, de félre kell tennem az érzelmeket, a kötődésem nem befolyásol majd a játékban.

Az AVUS öt forduló után a tízcsapatos OB I/B B-csoportjának negyedik helyén áll.