A napokban az egyik internetes oldal arról számolt be, hogy az Aligátor Vízilabda Utánpótlás Sportegyesület fiatal vízilabdázóit szörnyű körülmények között szállásolták el grúziai tornájuk helyszínén, Szombathely testvérvárosában, Kutaisiban. A cikkhez mellékelt fotókon például pottyantós WC-t, omladozó falakat és kívül-belül lerobbant épületet lehet látni. (Az említetett fotókon egyébként az épület alagsorát lehet látni, nem pedig azt a részt, ahol a szombathelyieket ideiglenesen elszállásolták.) Az írás megemlíti, "Ételként hideg, műbőrös virslit, főtt tojást, hideg  pizzaszeleteket kaptak. Persze, rögtön reklamáltak is, így a második nap új, elfogadható szállást kaptak, de az ellátásuk maradt a régi."Nos, a hír annyiban igaz, hogy kedd délelőtt pár órát valóban az ominózus épületben (amely egyébként kollégium) töltöttek a szombathelyiek, ám miután hazatelefonáltak, a klubvezetők rögtön intézkedtek. Szóltak a szombathelyi önkormányzatnak, amely kapcsolatba lépett grúziai testvérvárosának illetékeseivel, és gyakorlatilag tíz perc múlva már új, belvárosi hotelba költöztek a vasiak. Mint a csapattal utazó egyik edző, Kürti Gergely beszámolójából ki derül, tévedésből költöztették őket a lerobbant kollégiumba. Tehát a lényeg: a kint töltött öt napból mindössze pár óráig laktak valóban vállalhatatlan körülmények között a vízilabdázók. Ami pedig az ellátást illeti, a google-ból hamar kiderül: a grúzok minden ételt hidegen tálalnak.- Hétfőn éjfél előtt öt perccel szállt fel a repülőgépünk és ottani idő szerint reggel hatkor érkeztünk meg - mondta Kürti Gergely. - Ahogy vittek keresztül bennünk a városon, olyan romos helyeket láttunk, mint amilyen Csernobil lehet. Majd a busz egy lepusztult városrész kollégiumánál tedd ki minket, ahol borzalmas körülmények voltak. Igaz, nekünk a negyedik emeleten volt a szállásunk, ahol jobb volt a helyzet, ott már sokmindent felújítottak. Mint kiderült, egy cselgáncsiskola bentlakásos kollégiumában szállásoltak el minket. A hosszú utazástól hullafáradtak voltunk, így azonnal lepihentünk, majd edzeni mentünk. Fél 12-re értünk vissza a kollégiumba, ahol a reggelinek beillő ebéd után már csomagolhattunk is. Miután ugyanis odahaza a klubnál megtudták, milyen körülmények közé kerültünk, azonnal intézkedtek, és átvittek minket egy kis domboldalon lévő, háromcsillagos belvárosi hotelba. Mint kiderült, a buszos reggel a szálloda helyett véletlenül a kollégiumba fuvarozott bennünk. A belvárosi hotel már minden igényt kielégítő volt, egyetlen probléma volt, hogy nem volt étterme. Így mindig a közeli kávézóban reggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráztunk. Itt azonban nem melegítették meg az ételeket, úgyhogy a reggeli teán kívül mindent hidegen fogyasztottunk. Az AVUS-nál közben otthonról felajánlották, hogy nyugodtan menjünk étterembe, együnk-igyunk, hozzunk számlát és kifizetik - ám végül maradtunk a kávézónál. Az edzések, meccsek mellett volt szabadprogram is, elvittek bennünk kosárlabdameccsre, megnéztük a szép, történelmi belvárost, a grúz parlamentet. Szombaton a srácok legnagyobb örömére elvittek minket egy gyrosos-hoz, ezután pedig egy nagyon elegáns, esküvőknek is otthont adó étterembe. Itt terülj-terülj asztalkám várt minket, a birkahústól kezdve minden megtalálható volt az asztalokon, annyit fogyasztottunk, amennyit akartunk, a helyiek állták a cechet. Majd jelezték, hogy maradjunk még Kutaisiban, elvisznek minket egy nemzeti parkba, megmutatják a Fekete-tengert. A kezdeti nehézségek után a srácok is egyre jobban belerázódtak a dolgokba, ekkor már szívesen maradtak volna. Ám akadt egy bökkenő. A kollégiumi "élmények" miatt ugyanis az első napon sokan hazaüzentek, fotókat küldtek az ottani állapotokról, a szülők pedig akkor azt szerették volna, hogy gyermekeik minél hamarabb hazatérjenek. Ráadásul korábban a srácok is úgy döntöttek, hogy menjünk haza korábban. A repjegyeket már korábban átíratták szombatra - eredetileg ugyanis csak november 3-án, kedden repültünk volna Magyarországra. Így végül szombaton hazajöttünk. Összességében azt mondhatom, az ominózus kollégiumi kitérőt leszámítva nem volt különösebb gondunk Grúziában.