A 30 esztendős Marnitz Gergő pályafutása során szerepelt a Honvédban, Szolnokon, Debrecenben, légióskodott Máltán, aztán – két alkalommal is – az FTC-ben vízilabdázott majd két évet a Vasasban töltött. Az utolsó angyalföldi esztendejében mind a 27 bajnokin játszott és 44 gólt dobott. Ezt követően, 2018 nyarán Franciaországba, a Montpellierbe igazolt, negyedik helyen végzett gall csapatával és 45 góljával a bajnokság tizedik legeredményesebb játékosa lett. Az elsősorban rosszkéz hátsó, rosszkéz szélen szereplő játékos még 2007-ben az Egyesült Államokban a magyar csapat tagjaként junior-világbajnoki címet szerzett,  2010 és 2012 között kilencszer a felnőttválogatottban is szerepelt.  Az OB I-ben 310 mérkőzésen közel félezer gólnál jár, többszörös Magyar Kupa-ezüst és bronzérmes. Emellett máltai bajnok és kupagyőztes is.

– Jól sikerült az elmúlt, franciaországi évem, jól ment a csapatnak és nekem is – ha jobb kapusunk lett volna, előbbre is végezhettünk volna – mondta Marnitz Gergő. –  Ráadásul egy szép tengerparti városban élhettem. Ennek ellenére hosszas tanakodás után a hazatérés mellett döntöttem. Az első, akit felhívtam, Matajsz Márk, az AVUS edzője volt, vele még a Honvédban pólóztam együtt. Jelezte, örülne, ha Szombathelyen folytatnám pályafutásomat és mivel Juhász Tibortól, az aligátorok elnökétől korrekt ajánlatot kaptam, egy évre aláírtam. Döntésemben közrejátszott, hogy párom – akivel nagyon komolyra kezd fordulni a kapcsolatunk – hatodéves az orvosi egyetemen és mivel a  szombathelyi kórház oktatórkóház, itt rezidensként gyakorlatot szerezhet. Noha csak bő egy hete vagyok Szombathelyen, tetszik amit láttam. Ugyan nem lehet összehasonlítani előző, nyüzsgő, franciaországi  állomáshelyemhez, de azt már ennyi idő alatt is láttam, hogy szép, nyugodt városba kerültem. Párommal – és elmaradhatatlan kutyánkkal – minél hamarabb felfedezzük a várost és környékét. 

Persze Marnitz nem turistáskodni érkezett, hanem, hogy a nyáron alaposan kicserélődött aligátorok – hatan távoztak, heten érkeztek – vezére legyen. 
– A mostani csapatból Matajszon kívül Irmes Pállal az FTC-ben, Szőke Szabolccsal Szolnokon pólóztam együtt, tehát egyáltalán nem idegen közegbe érkeztem – mondta Marnitz. – Az AVUS-sal kapcsolatban két dolog jut hirtelen eszembe. Egyrészt egy AVUS–Vasas meccs, amikor angyalföldi játékosként hat gólt dobtam és nyertünk, a meccs után pedig jóbarátom, Matajsz Márk viccesen sűrűn emlegette felmenőimet. Másrészt pedig, hogy az AVUS egy feltörekvő, fejlődő csapat, amely évrről-évre feljebb, előbbre akar lépni. Tisztában vagyok vele, hogy én vagyok a legidősebbb játékos az együttesben, ami azért elég fiatalon jött el. Éppen ezért össze kell fognom a fiatalokat, akik úgy láttam, egyébként sem a maguk feje után mennek, hanem hallgatnak az idősebbekre. Át szeretném adni az évek során felhalmozott tudásom, tapasztalatom. Amennyiben a fiatalok fogékonyak lesznek tanácsainkra és mi rutinos játékosok hozzátesszük a magunkét, akkor szép bajnokság előtt állunk. Csapatként kell erősnek lennünk.