Főoldal

Sikeres csapat, sikeres szervezés

Mind szakmailag, mind pedig a szervezés, lebonyolítás szempontjából sikeres volt a IV. FINA ifjúsági vízilabda-világbajnokság.

Sikeres csapat, sikeres szervezés

A húszcsapatos, kilenc napon át tartó IV. FINA ifjúsági vízilabda-világbajnokság mérkőzéseinek döntő részben a Tófürdő, néhány találkozónak a Fedett Uszoda adott otthont. Ahogy teltek a napok, úgy nőtt a közönség érdeklődése. Az egyenes kieséses rendszerben a magyarok mérkőzéseire már a találkozó napjának délelőttjén elfogytak a jegyek. Tehát rendre kétezren szurkoltak Baksáéknak. A bronzérmes magyar válogatott mindössze kétszer  kapott ki: a csoportmeccsek során a későbbi világbajnok Görögországtól (12–15), valamint az elődöntőben az ezüstérmes Spanyolországtól (11–12). A magyar együttes tagja volt az Aligátor Vízilabda Utánpótlás Sportegyesület játékosa, Ekler Bendegúz is.

 – Az első csoportmeccsünkün, Kína (22–11) ellen ugyan nyertünk, de a sok kapott gól megfogta a csapatot – mondta az AVUS pólósa, Ekler Bendegúz. – Aztán jött a görögök elleni pofon. Ám megráztuk magunkat,  és meccsről-meccsre jobban játszottunk, az Egyesült Államok ellen büntetőkkel megnyert nyolcaddöntő pedig után pedig igazi csapattá értünk. Az Európa-bajnok Montenegrót talán a vártnál simábban vertük – szerintem túl könnyű csoportba kerültek a délszlávok, és nem tudtak felpörögni. Sajnos a spanyolok ellen az elődöntőben buta egyéni hibák miatt könnyű gólokat kaptunk, viszont a bronzmérkőzésen a szerbeknél jobban akartuk a győzelmet.  Meccsről meccsre jobban, csapatként játszottunk. Noha odaérhettünk volna az első helyre is – és van is emiatt bennem hiányérzet –, ha valaki a világbajnokság előtt garantálja nekem a bronzérmet, előre aláírom. Ami a saját teljesítményemet illeti, legjobban az Egyesült Államok ellen ment a játék, gólt dobtam és a büntetőpárbajban az első ötméterest értékesítettem. Összességében szerintem jól teljesítettem, bár az utolsó két meccsen kevesebb lehetőséget kaptam. Felejthetetlen élmény volt ennyi néző, hazai közönség előtt vízilabdázni. Amikor gólt dobtam és a szpíker bemondta, hogy „Ekler”, a szurkolók pedig rávágták, hogy: „Ben-degúz” – nos, még ma is libabőrös leszek, ha belegondolok. A 2000-es korosztálynak így együtt ez volt az utolsó világeseménye, „kiöregedtünk”, mostantól ugyanis már csak a felnőttek között  játszhatunk. 

– A büdzsét tekintve ez volt Szombathelyen minden idők legnagyobb volumenű sport- eseménye – mondta Kalmár Attila, a világbajnokságot rendező Pannonsport Kft. ügyvezető igazgatója. – Komoly felkészülést és szervezést igényelt a világbajnokság lebonyolítása. Előzetesen ötven oldalnyi anyagot kaptunk a szervezési tudnivalókról. A 2000 fős lelátó felhúzása nem volt egyszerű feladat, viszont a számok azt mutatják, jól határoltuk be a méretét. Az érdeklődés napról napra nőtt, és akiknek az esti meccsre nem jutott belépő, de mégis eljöttek, őket is le tudtuk ültetni. Tizenhárom együttest négycsillagos szombathelyi szállodákban szállásoltunk el, míg hetet Bükön és Bükfürdőn. Csak a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) részéről közel száz fős közreműködő személyzet érkezett, összesen pedig – játékosokkal együtt – 500 ember kellett nap mint nap mozgatnunk. Nagy segítségünkre voltak az együttesek melletti napi 12 órában dolgozó segítőink, akik a kapcsolatot tartották a csapatok és közöttünk. Egy sajnálatos esemény is történt, a FINA végrehajtóbizottságának tagja, a spanyol Manuel Ibern enyhe stroke-ot kapott, kórházba került, de hétfőn már elhagyhatta az intézményt és hazautazott. A gyors felépülésben része volt dr. Puskás Tivadarnak is, polgármester úr sokat segített, hogy Ibern a legjobb ellátást kapja. Ami a visszhangokat illeti, már menet közben is folyamatosan kaptuk a dicséreteket, és a FINA képviselője utólag levelében azt írta dr. Szabó Tünde államtitkárnak, hogy ez volt minden idők legjobban szervezett ifjúsági vízilabda-világbajnoksága. Ami persze közös siker, a szövetségé, a városé és cégünké is. Hosszú verseny volt, szerencsére a Tófürdő közönsége megértette, hogy egy ideig nélkülöznie kell a nagy medencét, amit egyébként vasárnap este visszaadtunk számukra. Azt gondolom, nemcsak a magyar csapat, hanem mi is megtettük a magunkét. 

Vissza a Hírek oldalra